Korán reggel indultunk el Pécsről autóval Szekszárd irányában. Csapattársaim Zsanett, az öccse Kristóf és az ő barátja Jani voltak. Az utazás Zsanett és Kristóf apukájának köszönhetően realizálódott, mivel felvállalta a sofőr és kísérő szerepkört. A hölgy csapattag nevéből már sokan kitalálhatták, hogy vegyes kategóriában indultunk. Minden bizonnyal mi voltunk a torna legfiatalabb vegyes csapata, mivel Kristóf és Jani még csak 14 évesek. Azonban mindketten nagyon ügyesek és szerencsére nem a manapság megszokott bugyuta játékstílust képviselik, mint kortársaik.

A nevezés és az ajándékok átvétele (ujjatlan póló, energia ital, koktél jegy, jégkrém jegy) után nem sokkal megkezdődött számunkra a konkrét játék. Hármas csoportba kerültünk, s a cél az első vagy második hely megszerzése volt, mivel csak a harmadik esett ki a további csatározásokból. A feladat nem ígérkezett könnyűnek, mivel két masszív csapattal kerültünk össze. Az első körben éppen egy zalaegerszegi gárdával hozott össze minket a sorsolás szeszélye, akiknél a hölgy tag Bedő Vera volt, aki néhány évvel ezelőtt még a Zala Volán egyik irányítója volt az első osztályban. A mérkőzés nagyon jó színvonalú volt, végig sportszerűen küzdöttek a felek, s a legvégén egy büntetővel sikerül kiharcolnunk a győzelmet (nagyon utálok streetballokon büntetőt dobni, mert egészen egyszerűen minden körülmény teljesen más, de szerencsére amikor kellett, akkor bement). A második mérkőzésen egy nagyon masszív csapattal kerültünk össze. A felállásukat tekintve a gárda három férfi tagja átlag 190 cm magas volt és úgy 95-100 kg körül mozoghatott. Első számú centerük 205 cm magas lehetett és jól is játszott, de azért annyi maradt bennem régről, hogy jól megnehezítsem a dolgát. A gondok inkább a többieknél adódtak, mivel ugye nem várható el egy 14 éves sráctól, hogy megfogjon egy kb. 40 év körüli 190 cm magas és 140 kilós behemótot vagy akár egy 185 cm magas 100 kilós „bedobót”, akik egyértelműen csak fizikai fölényük kihasználásával operáltak. A vége elég lehengerlő lett, mivel mindössze 5 pontra futotta az erőnkből, ami szintén a fizikai fölényre vezethető vissza, mert akármelyik két férfi volt az ellenfélnél játékban, a kis streetball pályán nem sok hely maradt támadásainkra. Hátra volt még a két ellenfelünk összecsapása, s csak akkor léphettünk tovább, hogy ha a minket legyőző csapat az általunk legyőzöttet is két vállra fekteti. Nehezen indult, de aztán viszonylag simán megtörtént a dolog így tovább jutottunk a legjobb 8 csapat közé, ami a fiatal és tapasztalatlan csapatunktól óriási fegyvertény volt.

A négy közé jutásért következhetett tehát az ütközet, ahol egy két hölgyből és két férfiból álló csapat volt az ellenfelünk. A mérkőzést nagyon jól kezdtük, vezettünk is 2 ponttal, de amikor az ellenfél kosara után az eredményjelzőre néztem 4:4-et mutatott a tábla, pedig a kosár csak egyszerű ziccer volt. A pályabírónál egy keveset reklamáltam is, inkább csak megemlítettem, hogy 4:3 a javunkra, de nem nagyon izgatta magát. Szerencsére ettől függetlenül a mérkőzés nagyon sportszerű és élvezetes volt, de sajnos a végén két pontos (16:14) vereséget szenvedtünk, úgy hogy előtte többször is nyerési esélyünk volt, de a dupláink ezúttal elmaradtak (pedig a három mérkőzés alatt összességében véve nagyon jól mentek a duplák). A kísérőnk eközben folyamatosan videó felvételeket készített a mérkőzéseinkről, amit visszanézve kiderült, hogy nekem volt igazam és megduplázták az egyik kosarukat. Ezektől függetlenül a mérkőzés a mi kezünkben volt, de sajnos nem tudtunk élni a kínálkozó lehetőségekkel, így nem sikerült bejutnunk a 4 közé. Igaz már a 8 közé jutás is nagy eredmény volt tőlünk, s mint kiderült a csoportmérkőzésen minket legyőző csapat meg sem állt az aranyérmekig!

A rendezvény szerintem már közel sem hasonlít egy igazi kosaras összejövetelre, mivel teljesen túlzsúfolt lett és rengeteg csapat sportszerűtlen hozzáállással indul neki a sorozatnak. Semmi komoly programot nem tudtak felvonultatni a szervezők és igazából azt sem lehetett megtudni senkitől, hogy hol és hogyan lehet nevezni a különböző dobóversenyekre. Az esemény nekem nem igazán tetszett, de a csapattársaimmal nagyon jól éreztem magamat és szerencsére három olyan ellenfél jutott nekünk, akikkel lehetett normálisan, sportszerűen játszani.

Egy másik történet, hogy egy bizonyos Kiss Károly, aki az Eger NB I A-s csapatának igazolt játékosa, részt vett a streetballon játékosként. Az egészben az a vicc, hogy tudomásom szerint még nem igazán lépett parkettra komolyabb csapatban mérkőzés idején, de az „egész” streetball arról szólt, hogy Kiss a NB I A-s mezében járkált fel, s alá és mutogatta magát mindenkinek. Na az ilyen emberektől undorodom és ezt egy gusztustalan dolognak tartom, ettől függetlenül persze még lehet normális és jó kosaras is, de a rendezvény pojácája kitüntető címet mindenképpen neki ítéltük!

A rendezők egyébként fotókat is készítettek az eseményről, ezeket és az adidas streetball-al kapcsolatos egyéb dolgokat a www.streetballnet.hu oldalon lehet böngészgetni. A teljes körű fotózásnak eredményeképpen több képen is szerepel a csapatunk, így ezekből most tudunk is mellékelni a számotokra!

A hétvégén a Balaton Beach Tour egyik helyszínére is ellátogatok és ha már ott leszek, akkor „viszem” a kosaras cipőm, a labdám és természetesen a csapattársaimat is!

Képek:

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés